Tobzoska

Diploma, érettségi? Mindegy

Milyen munkalehetőségekkel találkozunk a legyakrabban?

Ezen rágódik sok fiatal huszonéves. Nem véletlen, hiszen ha a mai munkaerőpiacot vesszük figyelembe sajnos sok esetben teljesen mindegy, milyen végzettség van a kezünkben. Sokkal fontosabb annál, hogy számlaképesek vagyunk e, rendelkezünk e saját személygépkocsival és egy olyan kapcsolati rendszerrel, amit feltudunk használni munkánk kezdetén.

Akárhogy és akármennyit is szemezgetünk az internetes állásportálokon, az újságok álláshirdetései között, leginkább a pénzügyi, ingatlan és egyéb értékesítéssel kapcsolatos munkalehetőségekkel találjuk szembe magunkat.  Elgondolkodunk rajta, hogy a végzettségünk vajon megfelelő egy ilyen álláshoz? Nos, nem kell sokat gondolkodni, hiszen ezeket az állásokat felkínáló cégek, nem foglalkoznak azzal, hogy mit tanultunk eddig, csak azzal, hogy náluk mit tudsz tanulni. Számukra csak a saját képzésük az elfogadott, az pedig, amit eddig tanultunk, csak egy bizonyos képet ad rólunk, vajon képesek vagyunk e még tanulni. Természetesen a tanfolyamok általában nem ingyenesek és hozzáteszik azt is, hogy néhány hónapig ne is számítsunk biztos jövedelemre, mert először bele kell tanulni a szakmába. Viszont ha nem rendelkezel saját autóval, nem vagy számlaképes és nincs megfelelő kapcsolatrendszered, nem Te leszel a legmegfelelőbb munkatárs.

Felmerül a kérdés azokban a fiatalokban, akik most jöttek ki az egyetemről, friss diplomával a kezükben, hogy üres zsebbel, vajon hogyan fogom fizetni magam után a járulékot és a könyvelő költségeit? És ha nincs autóm? És ha már rengeteget tanultam, miért tanuljak még? Ráadásul önköltségen.

Sajnos a fiatalok nagy része a nagy reményekbe vetett hit elszállta után, ilyen lehetőségek között válogathatnak. Ha valaki mégis arra adja a fejét, hogy belevág, később még a teljesítményarányos fizetési rendszer nehézségeivel is szembe kell nézni, ami nem feltétlenül korrekt minden cégnél. Mivel a rengetek befektetett időt, energiát és utazási költséget sok esetben nem téríti meg a munkáltató, tehát további kiadásokkal kell számolni. A jutalék pedig csak akkor jár, ha tető alá hozza az ember az úgynevezett „üzletet”. A szűrőmunkát, amivel felméri az ember a piacot, és felkutatja a potenciális partnereket, nem fizetik meg. A szerencsének ehhez semmi köze. Váltig állítják. Ellenben fontos a kitartás, a hit, a szorgalom, az affinitás és az ambíció. Szemünk elé tárnak rengetek motiváló videót, amiben Rocky Balboa elmondja, hogy ha csalódás ér az életben, akkor fel kell állni, és menni kell tovább és tovább. Ilyen és hasonló pszichológiai módszerekkel élve hitetik el az elkeseredett fiatalokkal, hogy van esélyük százezreket keresni hónapról hónapra. Készítsenek montázst a céljaikról! Sóvárogjanak, és akkor még jobban fognak dolgozni.

Eltelik néhány hónap, és az mondja a fiatal úttörő: Köszönöm, elég volt. A Tesco alkalmazotti munkát kínál és alacsonyabb, de stabil fizetést.

Sokan magukra ismernek, akik ezeket, a sorokat olvassák, és a homlokukat csapkodják, hogy igen, én is beugrottam nekik egyszer, de soha többé nem teszem. Ellenben akiknek sikerült megállni ezen az instabil talajon, azoknak további sok sikert!

Forrás:

Fotó: http://www.memecenter.com/fun/81179/rocky-motivcis-zenete-hungarian-source

Kicsit megcsúsztam. Elkészítettem már egy másik vázlatot is, de inkább egy újabb filmes élményről számolok be. Nem is olyan régen, egy hétköznapi estén, próbáltam nagyon spontán lenni, és elvittem a barátnőmet moziba. Ezek mindig jó dolgok, hiszen ezen szándékom is nagyon értékelve van, legjobb mozi mindig a spontán mozi, és nem az amikor szülinap, évforduló meg hasonló események vannak és muszáj programot csinálni. Tehát megnéztem itthon a neten, hogy milyen filmek mennek most a moziba.

A sok sikersztori (Karib-tenger kalózai, Halálos iramban stb.) mellett megláttam ezt a filmet, amiről tényleg nem hallottam, hallottunk semmit. Főszerepben Ryan Reynolds a Buliszerviz és más könnyen felejthető filmek szereplője. A tartalom elolvasása után érdekesnek bizonyult, ezért maradtunk. A leírás szerint annyi a történet, hogy egy amerikai kamionsofőrt, aki Irakban egy küldetést végez a csapatával, fegyveres lázadok támadnak meg és ejtenek túszul oly módon, hogy bezárják élve egy faládába és eltemetik. Innen a magyar cím: Élve eltemetve. A film előtt átfutott az agyamon, hogy esetleg úgy lesz megoldva a film, hogy tényleg semmi mást nm fogunk látni, csak a föld alatti kis dobozt a színészünkkel, de nem gondoltam, hogy tényleg ezt fogjuk látni. Tehát mint mondtam, Paul Conroy amerikai sofőr kerül kellemetlen helyzetbe Irakban. Mint mondtam, semmit nem látunk, ezek az információk is a dobozban derülnek ki számunkra, ahol hősünk a pánik közepette be van zárva. Hozzá kell tennem, nagyon sokkoló a film, főleg mozi körülmények közt. Paul természetesen nem meztelenül és egyéb főhős eszközök nélkül került a dobozba. Kapott a túszejtőktől egy mobiltelefont, egy kis folyadékot (ami elég soknak bizonyul) vannak nyugtatói, ilyen olyan lámpa, ceruza, és a nélkülözhetetlen Zippo öngyújtó. Elég sok holmi szerintem, de persze ki kell tölteni a másfél órát. Paul a folyamatos pánikolás mellett igyekszik felvenni a kapcsolatot a külvilággal, család, barátok, nagykövetség, FBI de nem sikerül nagy sikereket elérnie, hiszen egy ilyen sztorit nehezen vesznek be az emberek, sajnos még a fő szervek is elég tehetetlenül reagáltak a helyzetre. Közben a fogvatartó lázadók is jelentkeznek a mobilon, és váltságdíjat követelnek Paul családjától az életéért. Sajnos a film közben rádöbben, hogy egy szimpla civil nem ér az amerikai államnak 5 millió money-t. :) Ez az a pont szerintem, ahol elkezdi nyomasztani a nézőt a hangulat. Amikor odaképzeli magát a néző, hogy mit tudna tenni. Semmit. Ahogy halad a történet Paul egyre jobban kezdi elveszteni a hitét, mikor az Irakban tartózkodó terrorista ellenes amerikai csoport a segítségére indul. A film végét nem írom le. A végét átélni a moziban, hu, na az volt a sokkoló. A nagy mozi azonnal kisebb lett, örültem, hogy volt egy ajtó amint kilehetett menni. Szóval, mind a 90 perc a koporsóban játszódik, a film költségvetése még így is soknak mondható, hiszem 3 millió dollárra becsülte az IMDB. Ennek a háromnegyede inkább Ryan gázsija volt. Ha összességében nézem az egész filmet, szerintem inkább jó mint rossz. Izgalmak végig voltak, néhány emberi butaság itt is hallható volt, ilyenek például a követség és az FBI ügyfélszolgálatos reakciói. Talán, legalábbis remélem a való életben nem így mennének a dolgok. Bár ezen sem lepődnék meg. Ryan alakítás. Véleményem szerint nem ő volt a legmegfelelőbb színész erre a szerepre. Mondjuk sok alakítást nem igényelt, viszont a "pánikrohamokat" jobban elő lehetett volna adni. Egy "no name" színész talán jobb lett volna. Bár akkor meg lehet nem nézik meg ennyien.

Minden összevetve nagyon jól kitöltötték a másfél órát, nem igazán voltak unalmas részek a filmben. Aki szereti a feszült, szorult helyzeteket mindenképpen ajánlom. A kívánt hatást eléri, én a barátnőmmel még órákig beszélgettünk róla. Elégedett voltam. Ha pontozni kéne akkor: 10/6.

Szerda. Még mindig az álláskeresés rögös útja. Keresd a hibákat! Iszonyatosan meleg van még ahhoz is, bár nekem nincs bajom a meleggel, szeretem a nyarat. Közben csinálom az itthonról végezhető munkát, ami nem valami izgalmas, de legalább valami leköt. Barátnőm nincs itthon, dolgozik. Mindig ilyenkor szakítok időt arra, hogy írjak ide, mivel ő sem tud róla, hogy írom a blogom. He, még csak az kéne. Elég kritikát kapok így is. :) Aki eddig olvasott, az tudja, hogy általában egy filmmel, sorozattal kapcsolatos bejegyzés lát napvilágot. Igyekszem nem plagizálni, csak saját szerény gondolataimra építeni. Mára is készültem egy remek alkotás "elemzésével", amit a napokban néztem meg. Újnak mondható. Jon Licht - Die This Way. Érdemes. The Fighter. David O. Russel alkotása, amit ha utólag nézünk egy remek film lett, hiszen jelölések tömkelegét kapta. A Golden Globe és az Oscar gálán is előtérbe került. Közben este lett. A kicsi szerelmem a másik szobában tevékenykedik. Gondolom ilyenkor van az úgynevezett "külön töltünk egy kis időt" szakasz. Nincs ezzel gond, ilyenkor van lehetőségem írni kicsit, meg hallgatni azokat a zenéket amiket ő nem szívlel. Még edzeni is fogok ma este, csak még nem vitt rá a lélek, pedig elterveztem tegnap éjszaka, igen éjszaka, mivel nagyon rosszul alszom, hogy minden nap fogok edzeni. Igyekszem betartani. Mark Wahlbert és Chirstian Bale. Na meg Amy Adams. Ők játszanak ebben a remek filmben. A film valós történetet dolgoz fel. Mickey Ward bokszoló (Mark Wahlbert) bátyja árnyékában (Christian Bale) él, aki szintén bokszoló volt. Mickey és Dickey. A bokszoló próbálja magát ismét formába hozni, és teljes mértékben drogfüggő bátyjára támaszkodik, aki rengetek hasznos tanáccsal látja el őt. Ettől függetlenül nem úgy alakulnak a dolgok ahogy Mickey szeretné, hiszen a bátyja kilengései, a bizonytalan családi háttér miatt képtelen sikereket elérni. A történet akkor fordul meg, mikor kapcsolatba kerül szerelmével Charlene-el (Amy Adams) aki keményebb kézzel, a bokszoló családját a háttérbe szorítva próbálja segíteni Mickey karrierjét. A családi problémák közben sem csitulnak és testvére Dickey is börtönbe kerül. A jól megszokott pozitív fordulat elkezdődik, Mickey sorra nyeri a meccseket bátyja nélkül, viszont az utolsó nagy megmérettetés előtt rádöbben, nélküle nem fog tudni győzni. Dickey szabadulása után, ismét öccse mellett áll és együtt jutnak el a világbajnoki győzelemig. Ha valaki elolvassa a rövid leírást, arra gondolhat, hogy egy Rocky szintű filmet fog látni. Aki ezt gondolja téved, hiszen ebben a moziban a boksz, a bunyó nem kap akkora figyelmet, gyorsan átsiklik a meccseken, és inkább a harcos magánéletével, lelkiállapotával foglalkozik. Tehát nem csak a férfi nézők örülhetnek. A csajomnak is tetszett. Megvan a megfelelő érzéki szál, és a bunyó is. Emellett figyelhetjük Christian Bale Oscar díjas alakítását is, aki véleményem szerint egy számára teljesen új karakter alakított. Jó volt látni. Edzek.

Tik-tik-tik. Lehet ismerős annak aki szereti az egyik legismertebb sorozatgyilkost, Dexter Morgan-t. Nagyon gyakran utánanézek annak, hogy milyen új hírek szivárognak ki a 6. évaddal kapcsolatban. Most végre találtam valamit, hála egy másik "blogolónak". Barátnőm megint olvas. A következő évad forgatását a hónap végén, vagyis hamarosan elkezdik, köszönhető ez annak is, hogy kedvenc karakterem megformálója kigyógyulni látszik súlyos betegségéből. Ahogy olvastam, új karakterek is vannak kilátásban, pontosabban három új szerep megformálására keresnek színészeket. Az egyik, lehet majd olvasni, hasonlít nagyon erősen a korábban szereplő Doakes őrmesterre. Mivel a leírás szerint egy kevés türelemmel megáldott, ellentmondást nem tűrő, afro-amerikai alakról van szó, aki nem jön ki Dexterrel. Egy ilyen mintha már lett volna. Meglátjuk mit hoznak ki belőle. Addig itt egy remek kép és az új karakterek leírás még pluszban.

Jamie: húszas évei közepén járó latina, bulis jócsaj, aki azért költözik Miamiba, hogy egyetemre járhasson,

CHICAGO MIKE: harmincas afroamerikai detektív, aki nem állja, ha mellébeszélnek neki. Nem jön ki Dexterrel.

LOUIS: Masuka egyik haverja, aki laborasszisztensként kezd el melózni Dexterék oldalán. Harmincas fehér férfi, aki a "maga módján vonzó".

(forrás: comment.blog.hu)

Háhá, Till Attila a cannes-ban. Le sem tudná tagadni, hogy magyar. Hiszen egy ilyen elcsépelt címet is csak egy honfitárs adhat egy filmnek. Csicska. Még jó lett volna a getto, a raj, sün, vagy valami hasonló ostobaság. Természetesen a magyar internetes oldalakon olvashatjuk, hogy jó kritikákat kapott, meg hasonlók, de ennek szerintem a fele sem igaz. Persze a magyarokat az egész világon ismerik, elismerik és mindenhol előkerül a magyar szál, akár irodalomról, filmről vagy tudományról van szó. Miért kell nagyobbnak beállítani minket mint amik vagyunk? Szimpatikus vonás, az őszinteség. Nem kell mindenben jónak lenni. Ez finom volt. A barátnőm megkínált a kis csokikkal, amiket a névnapjára kapott. Lehet találgatni mi a neve. Visszatérve a magyarokhoz, úgy érzem kicsit jobban a földön kellene maradni, elfogadni mennyire és miben vagyunk ténylegesen jók, és amiben kevésbé, abba nem belebeszélni az ellenkezőjét. Most megint azért írok sokat, mert a kedvenc napom van a héten. Gondolom az iróniát egy cseppet sem lehet érzékelni, ezért le kell írnom, hogy a vasárnapot szeretem a legkevésbé. Unalmas, csendes, mindenki fekszik. Jobban szeretem a pörgős hétköznapokat, amikor lehet menni, menni, menni. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok a fenekemen ülős típus. Nagyon nem. Egy filmet is sokszor nehezemre esik végignézni. Lehet mégiscsak Tilla filmjével kéne próbálkoznom, az csak egy pár perces rövidfilm. Csicska - bitch. Nagyon szép már a lakásunk. Nagyon nagyon. Gondolkodom, hogy beillesztek majd ide egy képet. Később. Viszont Tilla, amiért eljutott erre a magas szintre, kap egy reklámot.

"Úgy érzem, hogy fordulópont az életemben, hogy egy másik városba költöztem. Ezért is említem most meg. Egy dolog fáj, és remélem olvasod, mert az fáj, hogy Ti hiányoztok. Most is várlak Téged azon a nagyon menő közösségi portálon, de egyenlőre nem volt alkalom ott beszélni.

Új város, új emberek. Ismét. Remélem többször nem kell vennem a hátizsákot meg a bőröndöt és megint új életet kezdeni valahol. Ennyi elég volt úgy érzem. A beilleszkedéssel nincs gond, nagyon hamar megismerem az embereket és jól kijövök velük, az eddigi tapasztalatok alapján. Nagyon féltem pedig, de nem ért utol a magány érzete, köszönhetem ezt annak a lánynak, aki miatt elköltöztem jól megszokott helyemről. Semmi gond nem lesz, ebben biztos vagyok. Ő most is a tűzhelyet takarítja. Folyton tisztogat."

Aki Kaurismaki finn filmrendező, producer, forgatókönyvíró és színész. Egyetemen is előkerülnek a művei, személy szerint több filmjét is láttam. Ezek közül tudom ajánlani minden filmrajongónak a Múlt nélküli ember című alkotását. Már csak a finn nyelv érdekessége miatt is érdemes meghallgatni egy finn filmet, Aki tehetsége már csak ráadás. A Cannes-i összejövetelen a mai napig megörvendezteti a közönséget, és a világsikerek mellett is remekül megállja a helyét. "Aki Kaurismaki Le Havre című versenyfilmjének vetítése alatt végig tapintható volt ez a hála: minden kis poént harsány, elismerő kacajjal nyugtázott a közönség, a vetítés végén pedig lelkes taps zúgott, sehol egy "bú" (olvasható az Origo.hu oldalán).

Az első bejegyzés csak annyi, hogy újrekezdem.