Háhá, Till Attila a cannes-ban. Le sem tudná tagadni, hogy magyar. Hiszen egy ilyen elcsépelt címet is csak egy honfitárs adhat egy filmnek. Csicska. Még jó lett volna a getto, a raj, sün, vagy valami hasonló ostobaság. Természetesen a magyar internetes oldalakon olvashatjuk, hogy jó kritikákat kapott, meg hasonlók, de ennek szerintem a fele sem igaz. Persze a magyarokat az egész világon ismerik, elismerik és mindenhol előkerül a magyar szál, akár irodalomról, filmről vagy tudományról van szó. Miért kell nagyobbnak beállítani minket mint amik vagyunk? Szimpatikus vonás, az őszinteség. Nem kell mindenben jónak lenni. Ez finom volt. A barátnőm megkínált a kis csokikkal, amiket a névnapjára kapott. Lehet találgatni mi a neve. Visszatérve a magyarokhoz, úgy érzem kicsit jobban a földön kellene maradni, elfogadni mennyire és miben vagyunk ténylegesen jók, és amiben kevésbé, abba nem belebeszélni az ellenkezőjét. Most megint azért írok sokat, mert a kedvenc napom van a héten. Gondolom az iróniát egy cseppet sem lehet érzékelni, ezért le kell írnom, hogy a vasárnapot szeretem a legkevésbé. Unalmas, csendes, mindenki fekszik. Jobban szeretem a pörgős hétköznapokat, amikor lehet menni, menni, menni. Tudni kell rólam, hogy nem vagyok a fenekemen ülős típus. Nagyon nem. Egy filmet is sokszor nehezemre esik végignézni. Lehet mégiscsak Tilla filmjével kéne próbálkoznom, az csak egy pár perces rövidfilm. Csicska - bitch. Nagyon szép már a lakásunk. Nagyon nagyon. Gondolkodom, hogy beillesztek majd ide egy képet. Később. Viszont Tilla, amiért eljutott erre a magas szintre, kap egy reklámot.